A kefés motor az első motortípus, amellyel mindenki kapcsolatba kerül. A motort modellként mutatták be a középiskola fizikaóráján. A kefés motor fő szerkezete az állórész + rotor + kefe, amely a forgó mágneses mezőn keresztül nyeri el a forgási nyomatékot, ezáltal kinetikus energiát ad ki. A kefék folyamatosan érintkeznek és súrlódnak a kommutátorral, forgás közben a vezetés és a kommutáció szerepét töltik be.
A kefés motor mechanikus kommutációt alkalmaz, a mágneses pólus nem mozdul, és a tekercs forog. Amikor a motor működik, a tekercs és a kommutátor forog, de a mágneses acél és a szénkefe nem forog. A tekercs áramirányának váltakozó változtatását a motorral együtt forgó kommutátor és kefe hajtja végre.
A kefés motornál az a folyamat, hogy az egyes tekercscsoportok két teljesítménybemeneti végét egymás után gyűrűvé rendezik, és szigetelő anyagokkal elválasztják, hogy egy hengerszerű anyagot képezzenek, amely a motor tengelyével van egybeépítve. Két szénelemekből készült kis oszlopon (szénkefék) keresztül, rugónyomás hatására, két meghatározott fix helyzetből nyomja meg a felső tekercs teljesítménybemeneti gyűrűhengerének két pontját, hogy egy tekercscsoportot feszültség alá helyezzen.